31. Energiák

 

Odalent a teremben mindenki feszülten nézte a központi képernyőt, amin Daniel ábrái nagyot változtak. A Japán melletti hatalmas örvény átalakult, a korábbi kígyózó csápjai leváltak, szétestek. Már csak egy koncentrikus, óriási kör volt, ami önmagában forgott tovább, akár egy búgócsiga. A csápok egy része eltűnt, mások apró pontokká váltak elszórtan a világ több részén. A nagyobb részéből pedig egyenes vonalak alakultak ki, összerendeződtek, és végül két határozott, erős nyílvesszőként rajzolódtak rá a térképre. A két vonal Japán északi részén metszette egymást.

Robert elismerően pillantott Zeára:

– Nagyszerű, sikerült megcsinálnod.

– Akkor most már rendben van? Meg tudjuk akadályozni a robbanást? – kérdezte bizakodó hangon Zea.

Robert megrázta a fejét:

– Annyira azért nem jó a helyzet. Egyelőre úgy néz ki, hogy a detonátort le tudtuk kapcsolni a bombáról, tehát a te nagy energiádat már nem képes irányítani Hans. De még mindig túl közel van az ő része a megmozgatott földi energiákhoz, és ha az övé felrobban, a hatás magával ránthatja a pajzsvulkán aktivizált magmáját. Olyan ez, mintha egy lőporraktár mellett kezdenénk lövöldözni. Nagyon nagy a kockázat még mindig, de már legalább nem száz százalékos a katasztrófaveszély. 

Az viszont mindenképpen nagy eredmény, hogy el tudtuk különíteni Hans valódi energiáját, és most már láthatjuk, hogy miből indult ki. Nézzétek ezt a két erővonalat! – Robert végighúzta a kezét a két egyenesen. – Az egyik Hawaiitól indul, pontosabban Pearl Harbortól, és a tenger alatti vulkánsoron át tart Japánnak. Tehát a világháborús támadás energiáját vezeti vissza pusztítani. A másik mélyebbről indul, több kisebb gyökérből áll össze, aztán az Indiai óceánban összefonódik, és a 2004-es decemberi cunami gócpontjában bukkan a felszínre. Innen, Szumátra mellől, Medan magasságából indul Japán felé, áthalad Vietnamon és Kambodzsán, aztán Nagaszakin és Hirosimán keresztül halad tovább fölfelé. Japánban elkerüli a Fuji szent energiájával védett középső részt, ami letompítaná a pusztító hatást, és északon, Sendai fölött metszi a másik vonalat. Tehát Hans a saját erejéből ott lesz képes robbantani.

Ehhez felhasználta azt az energiát, amit már 2004-ben begyűjtött, és amit mi akkor eltérítettünk Indiától. Most hozzátette a kambodzsai és a vietnami háborúk szenvedését és az amerikaiak ottani katonai bűneit,  és aztán felszívta az erővonalakba az 1945-ös két atombomba katasztrofális anyagi és emberi hatását is, és azt összekapcsolta a Pearl Harbor-i támadás következményeivel. Ezzel így egybekötötte az USA és Japán második világháborús eseményeinek a kezdetét és a végét, és így akar egy pusztító körforgást elérni.
Ha ehhez ott lenne neki a Tamu Massif vulkánjának az ereje, annak a robbanása megnyitná a Föld szívét, és elvérezne bele a bolygó. Ha ez az ősi pajzsvulkán kimarad a játszmából, akkor Hans csak Japánt tudja megsemmisíteni, meg Ázsia környező partvidékeit, a szigetvilág egy részét, és Amerikai nyugati partjait tudja elérni. Ez is nagy pusztítás lesz, de a bolygó túlélheti. Ezek viszont már annyira konkrét, célra irányzott energiák, hogy nem tudunk hozzájuk férni, nem tudjuk őket másfelé téríteni.

– És mik ezek az elszórt kis pontok a világ többi részén? – kérdezte Keira.

– Ezek is Hans piszkos kis csomagocskái, a készülődésének a nyomai. Így már érthetőek ezek a szokatlan aktivitások világszerte. Nézzétek, ezekkel mind erre az akcióra gyakorolt. – Azzal Robert most a pontokra bökött rá sorban a térképen. – Két napja tört ki a hawaii Kilauea vulkán, két hete a Fülöp szigeteken a Bulusan, másfél hónapja egy japán sziget, Kjúsú vulkánja, meg három tűzhányó is a Kamcsatka-félszigeten, és még az Etna is felébredt Olaszországban.

Egy hónapja, február 11-én volt egy nagyobb, hetes erősségű földrengés Chilében, Concepción mellett, Hans akkor adta meg ennek az akciónak a konkrét kezdőlökést, aztán két nap múlva még folytatódtak a földmozgások. De előtte már ott feszült ez az energia, január elején már volt egy Chilében, aztán február elejétől voltak rengések Kínában, Japánban és Szibériában, és azután 28-án megint egy Chilében.

Mivel felkavarta az energiákat, megbolydult a légkör is. Ezért voltak januárban a hatalmas esőzések Brazíliában és Ausztráliában, február elején meg a nagy hóviharok itt, Amerika északi részein. 

És most ért el Hans a végkifejlethez. Holnap estére meglátjuk, sikerült-e Zeának lecsillapítani ezeket a földi energiákat annyira, hogy ne lehessen belerántani őket ebbe az őrületbe. 

  Robert befejezte a magyarázatot, keresett egy aránylag épen maradt széket magának, leült, és elfordult a monitortól.

– Akkor esetleg ehetnénk is valamit – mondta, és egy tálcáról elvette az utolsó, kissé száraznak tűnő szendvicset.

Persze, én vagyok a házigazda, jutott eszembe, de ma még nem értem rá ilyen hétköznapi dolgokkal foglalkozni. Mással voltam elfoglalva. Valószínűleg Keira gondoskodott azért a csapatról, de most már bőven elmúlt dél, és mindenki éhes lehet. Indultam volna fel, a konyhába, amikor Zea megszólalt. Robert mellett állt, és továbbra is mereven nézte a színes vonalakat a képernyőn.

– Én nem tudok nyugodtan várni. Azt mondtad, ez az én energiám. Mit tehetek még, hogy stabilizáljam?    

– Semmit, tényleg semmit – mondta Robert evés közben, tele szájjal. – Ezek a körkörös hullámok belőled indultak el, és most végre önmagukba záródtak. Az a legjobb, ha már nem nyúlsz hozzájuk. Tőled csak újra beindulnának. Ebben az állapotban legalább Hans sem tud hozzájuk férni.

– De azt mondtad, lehet, hogy reagálni fognak a külső robbanásra. Ha fokozódni tudnak, akkor csillapodni is képesek lehetnek egy külső hatásra.

– Igen, ez logikusan hangzik. De ez a külső hatás nem lehet az eredeti hullámmal azonos, tehát a csillapítás tőled nem jöhet. Azt legfeljebb egy ellentétes töltetű energia válthatná ki, de csak akkor, ha annak a mérete ehhez a körgyűrűhöz hasonló nagyságú lenne. De ez itt a Föld magjának az ereje, ennél nagyobb hatás legközelebb csak a Napban van. Azt meg nem tudjuk lehozni ide. Úgyhogy annyit tehetünk, hogy várunk, eszünk, iszunk, és jól érezzük magunkat a hátralévő időben.

  Na, most illett volna elindulnom a konyhába, hogy a szegény éhes dolgozókat megetessem. Én viszont visszajöttem, és Zea mellé lépve a monitor koncentrikus köreire bámultam.

– Azt állítod, hogy a Nap erejével módosítani lehetne ezen? – kérdeztem Robertet.

– Aha, persze – bólintott két falat között, szórakozottan. –  Sőt elméleti szinten nézve, akár teljesen el is lehetne tüntetni, szinte nyom nélkül, ha egy azonos erejű energialöketet küldenénk vele szembe. A két hullám kioltaná egymást. Csak ehhez közvetlenül a Napból kellene idehoznunk az energiát. Mondd, van még valami ehető a konyhában? – azzal a szájába tömte a szendvics maradékát.

– Én meg tudom csinálni – mondtam.

– Úgy érted, tudsz valami kaját gyártani abból, ami van? – kérdezte kissé értetlenül.

– Nem ételről beszélek. Energiát tudok lehozni a Napból. 

  Robert fuldokolva köhögni kezdett, mert valószínűleg félrenyelte az utolsó falatot. Párszor jól hátba ütögettem, ettől jobban lett, aztán ivott egy kis vizet, és megszólalt:

– Megismételnéd, amit az előbb mondtál?

– Arról volt szó, hogy a Napból kell energia. Oké, én le tudom hozni. Én vagyok a Sárkányok népének az Alapítója. Mi vagyunk a Fény urai, a Tűz energiája is hozzánk tartozik. Régen használtam már a módszert, de ha segítesz, biztosan működésbe tudjuk hozni.

  Robert kivételesen nem tört össze semmit, csak felugrott, gyors léptekkel fel-alá kezdett rohangálni a teremben úgy, hogy fél szemmel a monitort nézte, és közben félhangosan számsorokat motyogott magában. Persze amikor egy szék az útjába került, azt nagy lendülettel lökte oldalra. De legalább nem rúgta fel. Aztán megállt, és rám nézett:

– Rendben, végiggondoltam, az elvi része megvan. A dolog akkor lenne a leghatékonyabb, ha a bolygó túloldaláról indítanánk az akciót, mert akkor a fentről jövő napenergia a Föld középpontjában is csillapítaná a felgyűlt magmát. Meg tudod csinálni így is, a Földön keresztülvezetve, vagy csak úgy, ha közvetlenül a pajzsvulkánra irányítod az energiát? Úgy is megoldható, de az jóval bizonytalanabb és gyengébb hatású, és ahhoz Japánba kellene utaznunk. Ott viszont túl közel lennénk Hans erővonalaihoz.     

–  A Földön keresztül is működik – mondtam. –  Hol lenne szerinted jó?

  Robert a jellegzetes mozdulattal megvakarta a fejét.

– Igazából Chile lenne a legjobb, de azt azért nem kockáztatnám meg. Hans túl veszélyes, nem kéne túl közel kerülni hozzá, ha nem muszáj. De valahol arrafelé, Dél-Amerikában kellene megcsinálni, méghozzá minél hamarabb.  Hans akciója holnap este tíz óra körül fog beérni, és nekünk mindenképpen meg kell előznünk őt. Ha sikerül a tervünk, akkor ez a hullámhatás aktivizálni fogja az ő energiáit is, és korábban fog beindulni a folyamat. Minél hamarabb történik meg az a robbanás, amire ő képes, annál kisebb kárt tud okozni. 

– Rendben – bólintottam elégedetten. – Amúgy is Dél-Amerikára gondoltam, ott maradt meg legjobban a régi energia. Legyen akkor Bolívia, Tiahuanaco. Ott még a Napkapu is áll, egyszerű lesz megcsinálni. Csak a megfelelő koordináták kellenek tőled.

– Szuper! – mondta Robert lelkesen. – Milyen eszközre van szükséged hozzá?

 Körbenéztem a teremben. Nem akartam nagyon bonyolítani a dolgokat, tudtam, hogy nincs időm válogatni. Az egyik polcon megláttam pár kristályt csillogni. Odaléptem, és találtam is két nagyjából azonos méretű, jó arasznyi hegyikristály rudat. Pont kézbeillő méretűek voltak. Ezek jók lesznek. Nem olyan bonyolult kivitelezésűek persze, mint a régi uralkodói pálcáim, de a jelenlegi célra megfelelnek. Megfogtam, és Roberthez vittem őket.

– Ezekbe töltsd bele az adatokat, és a többi már az én dolgom lesz.

– Hányan menjünk? – kérdezte Zea.

– Én megyek egyedül. Ehhez nincs szükség másra – feleletem határozottan. 

– Elkísérlek – mondta Robert. – Hátha kell valamit módosítani a számításokon az utolsó pillanatban.

– Én is megyek – állt fel Frank. – Hans gorillái bárhol ott lehetnek. Szükségetek lehet a segítségre.

– Én is ott akarok lenni – mondta Zea. – Ez rám is tartozik.

– Nem – mondtuk megint egyszerre Roberttel. Úgy látszik, Zeával kapcsolatban egyformán reagálunk.

– Teljesen felesleges kockázatot vállalnod – folytattam én. – Egyébként is nem nagy dolog az egész. Odarepülünk, megcsináljuk, és a következő repülőgéppel már vissza is jövünk. Holnapután újra itt leszünk. – Azt nem tettem hozzá, csak gondoltam, hogy remélhetőleg két nap múlva is létezik még ez a világ.  

– Jobb, ha itt maradsz – mondta Robert is. –Mivel Hansnak veled volt a legszorosabb kapcsolata, valószínűleg érzékelné, ha földrajzilag jóval közelebb kerülnél hozzá. Bolívia szomszédos Chilével, nem akarom, hogy csak egy laza határ válasszon el tőle. Hans valószínűleg figyeltet is minket. Ha mi indulunk el valahova, az nem olyan feltűnő, mintha te is velünk tartanál. Ezért csak ketten megyünk, Atum és én. Most te se gyere velünk, Frank, ezt megoldjuk mi. Csak Bolíviában kell majd egy helyi segítő, aki ismeri az utat, és elvisz minket Tiahuanacóba. 

  Volt még egy kis vita, de aztán Zea is elfogadta a tervet. A teremben lázas munka kezdődött. Robert és a többek gyors számolásba kezdtek, Jenny repülőjegyeket foglalt La Pazba, Clara a központi kristálygömbnél a rudakat tisztította meg, Zea pedig spanyolul beszélt telefonon egy Mauricio nevű emberrel. 

 

Én meg felmentem végre a konyhába, és nekiálltam szendvicseket csinálni.