Iszonyú fejfájásra ébredtem. Résnyire kinyitottam a
szemem, de szinte azonnal vissza is csuktam, mert a napfény késpengeként hatolt
az agyamba. Mi van ezzel a testtel? Megbolondult?
Félig vakon kitapogatóztam a fürdőszobába, és keresgélni
kezdtem a polcokon. Persze a fogkefén és a fogkrémen kívül semmit se találtam.
Ettől a felismeréstől csillapodott a lüktető fejfájás, és megjelent pár
normális gondolat bennem. Szegény test, megszokta, hogy teletömik mindenféle
dilibogyóval, és most nem tud nélkülük működni. Tegnap óta nem vettem be egyet
sem, pedig egy gyógyszertár alapkészlete itt sorakozott korábban a polcon. Nem
csoda, ha szirénázó vészjelekkel üzen, hogy szerinte baj van.
Na, vegyük csak vissza az irányítást! Beálltam a zuhany
alá, és kinyitottam a hidegvízcsapot. Aztán reflexből majdnem kiugrottam a
fülkéből, ahogy végigborotválta a bőrömet a jeges vízsugár. Puhány egy alak
volt ez a John, nem volt hozzászokva a hideg zuhanyhoz. Nem csoda, hogy most
egy kis női testbe költözött. Az való neki, nem a kemény férfiélet. Majd én
megnevelem ezt az elkényelmesedett testet.
Befelé koncentráltam, és most alaposan kipucoltam ezt a
szervezetet. A baleset után csak az alapokat állítottam vissza, utána főleg az
izmok, csontok érdekeltek, hogy legyen bennem erő és tartás. Most viszont a
belső szerveket is átnéztem, és kitakarítottam minden lerakódott koszt meg
mérget. Volt vele elég munkám. Pontosan úgy, ahogy a lakást kellett tegnap
rendbe raknom. Kívülről, belülről jól megfürdettem magamat.
A hideg vízsugár jólesően masszírozta a bőrömet. A
fejfájás eltűnt, tele voltam energiával mindenhol. Odalent is. Elzártam a
vizet, és kézbevettem a kedvenc testrészemet. Emiatt szeretek férfi lenni
idebent. Ez szuper találmány volt, a Főnixnek köszönhetjük. Ilyen fizikai
élmény, mint a szex, nincs más programban. Ez még úgy is élvezetes, ha egyedül
játssza az ember. Persze, párosban vagy többesben az igazi, de ma reggel
megelégedtem a saját társaságommal is.
Aztán megtörülköztem, és szokás szerint nem vettem fel
semmit magamra. Szép ez a test, minek takargassam. Királyi palástban sem
mutatnék jobban. És még kényelmes is.
Lementem a földszintre. Keira a számítógépre borulva,
mélyen aludt. A konyhában Toby a hűtőszekrény előtt ácsorgott, és az ajtót
kaparászta.
– Éhes vagy, pajtás? – kérdeztem tőle, és kinyitottam a
hűtőt. Abban persze csak az ő kis műanyag dobozkái árválkodtak azon az egy
polcon. Semmi más ehető nem volt a lakásban. Megkordult a gyomrom. Jó ez az
energia, amivel feltöltöm magamat, de azért rám férne valami fizikai anyagú
étel is. Rájöttem, hogy egy napja nem ettem semmit. Nem csoda, ha farkaséhesnek
érzem magam.
Tobynak felszeleteltem egy mangót, és közben a felét
megettem. Kapott még hozzá köretnek egy kis spenótlevelet. Azt is megkóstoltam,
de elég ízetlen volt.
Amíg Toby jóízűen falatozott, én sorra vettem a
lehetőségeket. Elmehetnék egy boltba bevásárolni, vagy egy étterembe, ha
tudnám, hogy hol van ilyen a közelben. Vagy rendelhetnék házhozszállítást. De ezekhez
pénz kell. A tegnapi, kis szemüveges végrehajtóra gondolva, nem hiszem, hogy
Johnnak túl sok pénze lenne. És azt is meg kellene keresni valahol.
Ez túl bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnt. Én most
vagyok éhes. Nem érdekelnek a játékszabályok, azért vagyok Uralkodó, hogy
időnként átléphessem őket. Nézzük hát a Mesterkódot! Ez egy számsor ebben a játékvilágban,
az itteni programozás alapegységének, a nullának és az egynek a növekedési
törvénye. Valójában ennek az életnek a fejlődési kódja. Tehát úgy kezdődik,
hogy 0-1, és aztán a következő szám mindig az előző kettőnek az összege.
0-1-1-2-3-5-8-13-21-34-55- és így tovább.
Ez így persze csak egy matematikai sorozat, egy elmélet.
Én aztán, mint Uralkodó, minden számhoz hozzákapcsoltam egy-egy cselekvést,
hogy az elméleti adatból aktív valóság legyen, és hatni tudjon erre a világra.
És így, amikor ezt végigcsinálom, megtörténik a varázslat, hipp-hopp, és
teljesül a kívánság.
Most nem akartam feltűnést kelteni, csak egy alapszintű
ételrendelésre gondoltam. Ehhez elég lesz az első három jel: 0-1-1. Hát akkor
lássuk! Belégzés, kifúj, szünet – ez a nulla, a kiindulópont. Most egy
toppantás a padlón, aztán egy körbefordulás. És belégzés. Kész. Pont.
Az asztalon már ott volt a rendelés. Egy nagy doboz
pizza, mellette két palack üdítő. Pont olyanok, mint amiket tegnap kidobáltam a
szemétbe. Ezek nem normálisak. Ezt jelenti itt az ételrendelés? Megnéztem a
dobozt, benne a lapos tésztán szétfolyt sajt, közte pár szalámi meg paprika
darab, és ki tudja, még mi. Hát ez nem étel. Kinyitottam az egyik gyanús színű
italt, szisszenve csapott ki a műanyag palackból valami émelyítő szag. Ez
motorolajnak való, nem meginni. Egy autó biztosan jobban működne ezzel, mint az
emberi test.
Na, ebből elég. Akkor nem aprózzuk el a dolgot. Nem
foglalkozom azzal, ki mit szól hozzá. Éhes vagyok, normális ételeket akarok.
Legyen akkor egy teljes raktárfeltöltés. Tudom, vicces a kód, még az első
játékaimnál találtam ki, és azóta hordozom magammal mindenhova vészhelyzet
esetére. Mármint ilyen éhség-vészhelyzetre.
Na, kezdjük újra! Belégzés, kifúj, szünet – itt a nulla.
Egy toppantás, egy körbefordulás, két taps, három koppantás alulról a fa asztallapon,
és belégzés, benntart, fény ötször, vagyis villanykapcsoló
egy-kettő-három-négy-öt, és most kifúj. Kész, ennyi.
Körülnéztem Az asztal és a konyhapult tele volt étellel.
Normális étellel. Meleg étel, hidegtál, szendvicsek. Tojás, sonka, szalonna,
kaviár, lazacszelet, májpástétom, húspuding, sajtok, zöldségek, gyümölcsök,
narancs és narancslé, ananász, banán, szőlő. Kenyér, pirítós, briós, kalács.
Méz, vaj, lekvár. Tea és kávé frissen gőzölögve.
Kinyitottam a hűtőt. Az is tele volt. A konyhaszekrény
is.
Na, erről van szó, amikor én ételrendelésre gondolok.
Egy kis helyet csináltam magamnak az asztalon, és enni
kezdtem. Jó helyről érkezett az anyag, minden profi módon volt elkészítve. Most
már jól éreztem magam.
Hallottam, hogy a nappaliban a mobiltelefon csipogott egyet.
SMS jött. Nem foglalkoztam vele, én most reggelizek. Újabb csipogás. Aztán még
egy, még egy, még egy. Bárki is az, várjon, amíg befejezem az evést.
Mozgást hallottam a nappaliból, aztán Keira kócos feje
tűnt fel a konyhaajtóban. A kezében tartotta a telefont, és álmos szemekkel
pislogott rám.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Reggelizek.
– Ezt mind? Mikor vetted?
– Az előbb hozattam őket házhoz.
A telefon újra csipogott Keira kezében. Megnézte, aztán
elkerekedett a szeme. Bőszen nyomkodni kezdte a billentyűket, aztán csak
pislogott rám, a kijelzőre, a teli asztalra, meg újra a telefon kijelzőjére.
– Mit csináltál? – kérdezte újra.
– Ételt rendeltem.
– Tudod, mit csináltál? Kifizetted az összes számlámat,
hitelemet, adósságomat, még a parkolási büntetésemet is. És fel van töltve
minden hitelkártyám, nagy átutalás jött a bankszámlámra, és még valami kuponos
vásárlási keretem is a maximumon van. Pontosabban ezek most már a te kifizetett
számláid. Ezt hogy hoztad össze?
Hoppá, ez kicsit túlfutott. Talán az ötszörös fényt
elhagyhattam volna a kód végéről. Na mindegy, legalább a szemüveges kis
fickónak nem kell visszajönnie a végrehajtás miatt. Szerintem örülni fog neki.
Bekaptam egy újabb adag kaviáros pirítóst, és ittam rá
egy korty finom, minőségi teát. Igen, ez reggeli! Aztán Keirára néztem.
– És van valami gond ezzel? Nem raboltam bankot miatta,
csak kissé átrendeztem a szabad energiákat. Senkitől sem vettem el semmit. Az
ételekért elment az átutalt összeg is. Nem alamizsnát kértem, megfizettem az
árat.
– De hogyan csináltad? Ehhez a központi rendszerbe
kellett belenyúlnod. – Hirtelen elhallgatott, és gyanakodva nézett rám. – Lent
voltál a pincében, a nagy számítógépnél?
– Nyugi, nem nyúltam a játékaidhoz – mondtam kissé
sértődötten. Miket feltételez rólam? – Ez hagyományos megoldás volt, nem
kellett hozzá a mostani technika.
Még mindig az ajtóban állt, markolta a telefont, és
mereven nézte a megrakott asztalt. Pedig szerintem ő is éhes lehet.
– Gyere reggelizni. Jut neked is – és hívogatóan intettem
az ételek felé.
Végre elmozdult az ajtófélfától, és megállt az asztal
mellett.
– Pizza van? – kérdezte.
Hát, vannak reménytelen esetek. A papírdobozra mutattam.
Kivett egy kókadt szeletet, magához húzta a bitumenszagú üdítős palackot, és
enni kezdett.
A lábunknál Toby halk szörcsögés közepette a mangóját
tömte magába.
Reggeliztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése