19. Éjszakai látogató

Halk neszre ébredtem, és megláttam a sötét alakot, ahogy bemászik az erkélyablakon. Nem volt nehéz dolga, a tegnapi lövöldözés miatt hiányzott az ablaküveg. Feküdtem az ágyban, és arra gondoltam, hogy nem csinálok semmit. Biztosan Robert jött vissza, hogy befejezze azt, amit tegnap este elkezdett. Elegem van az egészből. Ha akar, öljön meg. Aztán majd keresek egy új testet.

Az alak óvatosan közelebb jött, bennem meg tovább pörögtek a gondolatok. Mégsem kellene

ilyen könnyen feladnom. Zeának lett volna joga megölni engem, de Robert nem rám dühös, hanem az eredeti Johnra. Én meg nem vagyok áldozat-típus, semmi kedvem más helyett meghalni. És elalvás előtt éppen eljutottam addig, hogy jól akarom érezni magamat ebben a világban, már amennyire lehet. Szóval mégiscsak élni akarok.

Na, akkor felkészülés, vigyázz… és egy gyors mozdulattal elkaptam a fölém hajoló alak karját. Lerántottam az ágyra, lerúgtam magamról a takarót, és ráfordultam. Meglepődött, először alig védekezett. Leszorítottam a matracra, és éreztem az izmos férfitestet magam alatt. De gyorsan összeszedte magát, és birkózni kezdtünk. Erős fickó volt, sikerült lelöknie magáról. Az éjjeliszekrény nagy robajjal felborult, ahogy nekiestem. Felugrottam, és behúztam neki egyet. Visszazuhant az ágyra, én meg rá. Lihegve feküdtünk egymáson, pattanásig feszült izmokkal, az arcunk majdnem összeért. A holdfényben megláttam az arcát. Nem tűnt dühösnek. Inkább kíváncsiság volt a tekintetében.

Kicsit lazítottam a szorításomon, és megkérdeztem:

– Mit akarsz?

– Ismerkedni – mondta egy széles vigyorral, és megmozdította a csípőjét. Éreztem, ahogy a férfiassága keményen hozzám nyomódik.  És válaszul az én ágyékomban is beindult a férfierő. Na, így ez már tényleg jó móka lehet. Az előjáték a birkózással megvolt.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, felgyulladt a villany. A hirtelen világosságtól pislogva néztem Keirát, aki hosszú pólóban, elszánt arccal, a kezében egy baseballütőt szorongatva állt a küszöbön. Ő is meglepve bámult minket.

­– Kell segítség? – kérdezte bizonytalanul.

– Nem – feleltük egyszerre a sráccal, aztán egymásra néztünk, és elröhögtük magunkat.

– Kifelé, ez magánügy! – mondtam Keirának. – Nem lányoknak való. Ajtót!

  Keira gyorsan kihátrált, és becsukta maga mögött az ajtót. A világosságban alaposabban szemügyre vehettem a srácot alattam. Kávébarna bőrű, fekete szemű, határozottan jóképű alak volt. Az izmai erejét pedig már megtapasztaltam. A testemben végre szabadon kezdett lüktetni az eddig lefojtott vágy. Már nem kell hűségesnek lennem Zeához. Nem kell visszafognom magamat. Ez most egy férfi. Egy szabad pasi, akinek ugyanúgy nagy kedve van egy jó szexhez, mint nekem. Ebben a világban a férfiakkal sokkal egyszerűbb ez a dolog. Nyilvánvaló, jól látható és érzékelhető jele van, ha akarnak valamit. A nőknél sosem lehet biztosan tudni, hogy mit szeretnének, se azt, hogy közben mi a jó nekik. De egy másik férfinál mindig pontosan tudom, hogy mit érez akkor, amikor megérintem, megmarkolom, ha teszek valamit. Tudom, mit érez, mert ugyanolyan, mint én. Érzem én is, amit ő érez. Dupla élvezet. Férfival tudok igazán felszabadultan és élvezettel szexelni. Nem kell finomkodni, meg lehet markolni a testét, és mehet ösztönből, vadul és önfeledten a menet. És megélhetjük együtt azt a szenvedélyes összeolvadást, amit csak ez a benti játékvilág adhat. Már majdnem elfelejtettem, hogy ez volt a második legjobb dolog, amit szerettem itt csinálni. 

Ahogy megnőtt bennem a vágy, úgy nőtt vele az életkedvem is. Nehogy már elpazaroljam ezt a jó lehetőséget, ami itt van a karjaimban. Élvezzük, amit lehet, ragadjuk meg az alkalmat! Meg amit még ebben a helyzetben megragadni érdemes.

Nem kellett megbeszélnünk semmit. Férfiak voltunk, pontosan értettük egymást. Elengedtem a srácot, aki gyorsan lehúzta magáról a pólóját. A nadrágjától már én szabadítottam meg. Aztán újra egymásnak estünk, de ez már egy egészen más birkózás volt.

Hosszú és nagyon élvezetes éjszaka volt. Több menetes akciók, változatos szereposztással, és közös elégedettséggel végződött minden felvonás. A szenvedély és a gyönyör nagyszerű előadását produkáltuk azon a jó széles franciaágyon.

Aztán elaludtunk.

 

Amikor kinyitottam a szemem, a reggeli fényben a barna bőrű srácot láttam magam mellett a fehér lepedőn. Szép látvány volt. Néztem, ahogy hanyatt fekve alszik, és a vágy újraébredt bennem. Végigsimítottam a mellkasát, és élveztem, ahogy a tenyerem alatt lassan életre kelnek az izmai. A kezem egyre lejjebb csúszott. A teste felébredt, és reagált az érintésemre. Mormogott valamit, aztán kinyitotta a szemét, és szinte azonnal elégedetten mosolyogni kezdett. Nagyot nyújtózott, aztán máris készen állt ő is, hogy az éjszakai ismerkedést a reggeli világosságban folytassuk.  

Tehát folytattuk. És bővítettük a repertoárt.

Aztán együtt zuhanyoztunk, és utána nagy egyetértésben indultunk reggelizni. Ugye, milyen jó találmány a szex. Egy napja még megöltük volna egymást, most meg férfias eszközökkel megkötöttük a békét. Nem kellettek hozzá szavak sem.  

A konyhában Keira éppen szendvicset pakolt egy tányérra. Ahogy beléptünk, gyorsan felkapta, megmarkolt még egy pohár kávét, és óvatosan kislisszolt mellettünk, igyekezett nem nézni ránk. A pince felé indult, és az ajtóból szólt csak vissza:

– Lemegyek dolgozni. Ha jönnek a többiek, küldd majd le őket is.

– Oké, jó munkát! – mondtam. Keira eltűnt a lépcsőfordulóban.

– Ki ez a kiscsaj? – kérdezte az új ismerősöm, akinek eddig még a nevét sem kérdeztem meg. Bár valószínű, hogy ő az, aki korábban Robertként élt Johnnal, de még nem volt időnk a bemutatkozásra. Mármint a szavak és megnevezések szintjén, de más formában már éppen elég mélyrehatóan bemutatkoztunk egymásnak.

– Haladjunk csak sorban – mondtam. – Előbb te mondd meg, hogy ki vagy!

– Az én nevem Robert, és régi ismerőse vagyok Johnnak. Csakhogy te nem lehetsz az a John, akit ismertem, úgyhogy én is azt kérdezem, hogy ki vagy te, és mit keresel John házában.

  Elröhögtük magunkat. A hosszú és szenvedélyes éjszaka után ez most olyan volt, mint egy közhelyes vígjáték szövegkönyve. Ki kicsoda? Hát, ez a következménye, ha az ember váltogatja a testeket. Nem egyszerű a jelmez alatt megtalálni a szereplőt. És nekem más miatt is jókedvem lett. Mert újra elhangzott az ismerős kérdés, de most már vicc lett belőle. És a pisztoly is eltűnt a kérdező kezéből. Ez pedig biztos jele annak, hogy sikerült kilépnem a hazugság-örvényből. Amikor egy korábbi drámából vígjáték lesz, akkor megnyugodhat az ember, mert azt jelenti, hogy túljutott a problémán.