Bevezető 3.

Atum mondja

Oké, gondolom kellően fennkölt hangulatba kerültél. Ez volt ennek az írásnak az igazán fontos üzenete. A többi viszont már csak játék. Csak játék, kisbetűvel. Úgyhogy most hagyd abba az olvasást, lapozz tovább, és örvendezz az új világnak. Vagy essél kétségbe a felismert felelősségtől. Vagy felejtsd el ezt az egészet, és éld tovább az életedet úgy, ahogy jólesik.

Csinálj, amit akarsz.

De ne várd, hogy ez az írás ilyen emelkedett hangulatban folytatódjon. Azt a bevezető pár sort is csak Zea kedvéért biggyesztettem oda az elejére. Ő kérte, és ő az egyetlen ember, akiért bármit hajlandó vagyok megtenni. Most viszont azt tanácsolom, hogy ha a spirituális fejlődésről akarsz olvasni, akkor inkább keress valami szép, színes borítójú másik könyvet. És hagyd itt ezt.

Ha mégis tovább olvasol, akkor megtudhatod, hogyan kerültem bele Zea történetébe. Vagy hogyan került bele ő az enyémbe? A fene se tudja már, hogy melyikünké ez a játék. Én sokáig meg voltam győződve arról, hogy ez itt az én birodalmam. Komolyan, ez nem vicc. Ebben a játékban, a szereposztásban én voltam az Uralkodó. Az enyém a Sárkányok népe. Oké, régen használtam már a hatalmamat, hagytam, hogy a többiek vigyék tovább a történetet, mert voltak bizonyos események, forradalmak és egyebek, amik nem így szerepeltek az eredeti játékleírásban. Úgyhogy megsértődtem, és kivontam innen a népemet, meg magamat. Hagytam, hadd játszanak ők. És csak időnként néztem vissza, álruhában.

Csakis Zea miatt.

Mert ebből az egészből engem már csak ő érdekelt.

Őt viszont csak ez a játék érdekelte, és nem volt hajlandó kijönni innen.

Aztán egyszer csak arra jöttem vissza, hogy egy kis csoport, Zeával az élen, belebabrált a programba, amitől életveszélyes lett az egész, és még én, az Uralkodó is belehalhatnék. Naná, hogy aktivizáltam magam… mármint egy bizonyos idő múlva, amikor rájöttem, hogy nincs más választásom.

Végül is hepiend lett. Hiszen olvasod ezt, tehát nem lett vége a világodnak.

Ami most már az én világom is. Ha már Zeát nem tudtam kicsalogatni a másik világba, hát segítettem neki valóssá tenni ezt, hogy együtt élhessünk benne.

Úgyhogy most itt vagyok. És mivel szeretném magam jól érezni itt, nagyon tudnám értékelni, ha összekapnátok magatokat, és jól működtetnétek ezt a világot.

A változás miatt ugyanis már nem én vagyok a főnök. Különösebben nem is hiányzik a hatalom. Csak a gond volt vele. Már a tiétek a felelősség, tessék, átadtam nektek. Mindegyikőtök egyaránt Uralkodója és irányítója ennek a világnak.

Ez amúgy kész bolondokháza. Én személy szerint hülyeségnek tartom a demokráciát. Nézzetek körül, ide jutottatok vele. Tehát jó lenne, ha mostantól jobban csinálnátok.

Csakhogy egyszerűen nem volt más választásom. Ha életben akartuk tartani ezt a világot, bele kellett adnom a hatalmamat. Még jó, hogy volt valami, amivel korrigálni lehetett azt az őrültséget, amit Zea idealista kis csapatával elkövetett.

A hatalom itt van a kezetekben. Nem kell megköszönni. Csak használjátok már, a mindenségit, markoljátok meg már tisztességesen azt a kormánykereket!

Ezt az egészet igazából a saját szórakozásomra írtam le. Elképzeltem, mennyire csodálkoznának azok, akik ezt az egészet egy szent, tiszta dolognak szeretnék hinni: spirituális felemelkedés, frekvenciaváltás, minden ember egy csapásra megvilágosodott lesz. Aki pedig mégsem, az úgysem juthat be a következő szép, új világba.

Csak szólok, hogy EZ itt az a várva várt szép új világotok.

A frekvenciaváltás már megtörtént. A magasabb tudatszintre emelkedés megtörtént. Ez itt már az Új Föld, Új Ég.

Igaz, hogy közben kihagytuk a háromnapos sötétséget, az apokalipszis lovasait, a világvégét és a feltámadást. Meg még pár látványos apróságot.

Mert ez egy játék volt, ami az eredeti változat szerint ilyen jelenségek között fejeződött volna be. Az lett volna a nagy záróbuli.

De most már nem játék.

Zea és a csoportja nem akarta, hogy vége legyen. Nem akartak elmenni innen, ezért 1962 októberében leállították a kilépési folyamatot. És a program helyett kézi vezérléssel elkezdték ezt a benti világot hasonlóvá tenni a kintihez, a valódihoz. 

Ez persze eszement őrültség volt. Normális programozó ebbe nem mehetett volna bele. A rendszer biztonsági elemeinek pedig blokkolniuk kellett volna a beavatkozást. De ők megcsinálták a lehetetlent. És utólag kiderült, hogy az akaratomon kívül, de én is részese voltam ennek a folyamatnak.

A magasabb tudatszintre emelkedés elvileg a felébredés lett volna. A játékosok lassan kinyitják a szemüket, leveszik a holografikus képeket vetítő szemüvegüket, levetik a benti ruhát, és a kijáraton át távozva visszatérnek a valódi, kinti világba.

És ott egy hangulatos étteremben, jó ételek és italok között felidézik és megbeszélik a benti élményeiket.

Így szoktuk ezt máskor csinálni.

De most nem lett vége.

Az emelkedést Zeáék úgy oldották meg, hogy a bolygó tudatszintjét emelték meg. Szétterítették a tudást az emberek tömegeinek.  Áthozták az informatika technikáját, és megalkották az internetet. És ezzel kialakítottak egy magasabb rezgésű hálót a bolygó körül.

Értitek már?

A frekvenciaváltás lezajlott. A tudatváltás már megtörtént.

Csak nem valami elvont, spirituális szinten, nem szent körítéssel, nem arkangyalok harsonaszójával, hanem racionális, földi síkon. Itt, ebben a térben létező anyagi világban.  Kézzelfoghatóan, jól láthatóan.

És mégsem akarjátok felismerni.

Észre sem vettétek, hogy szép fokozatosan egy magasabb frekvencián kezdtétek élni az életeteket. A tudás már nem az anyagban, nem a könyvek materiális lapjain van. Elképesztő mértékű információtömeg rezeg körülöttetek. A rádiók, a tévécsatornák adása, a mobiltelefonok beszélgetései, a műholdak jelei, és a hatalmas mennyiségű, interneten száguldozó adathalmaz megteremtett körülöttetek egy magasabb rezgésű világot. És nézzetek körül: az életetek nagy része már ezekhez a frekvenciákhoz kapcsolódik.

Már többet beszéltek mobilon, interneten, mint élőszóval. Már emailt írtok, nem levelet. A pénzt virtuálisan költitek el, nincs is a kezetekben a bankjegy. Ha valamit tudni akartok, nem a könyvtárak poros könyvei között keresitek órákig, hanem beütitek az internetes keresőbe, és ezredmásodpercek alatt ott a válasz.

Megtörténtek azok a dolgok, amikre vártatok, csak kissé más formában, ezért fel sem tűnt nektek. Pedig ki van pipálva. Működik.

Távolba láthattok. Csak nem a harmadik szemeteket kell megnyitni hozzá, hanem az internetes webkamerát, és máris nézheted, mi történik a Föld túlsó felén.

Szellemi beszélgetést folytathattok olyanokkal, akik messze vannak tőletek. Igen, ott a mobiltelefon, akár a másik kontinensre is telefonálhatsz vele.

Új közösségek jönnek létre, szellemi alapokon, nem földhözragadt módon. Persze, tele van vele az internet, kiépült a közösségi háló, a legkülönfélébb csoportok működnek világszerte.

Tehát ITT van, már megvan az Új Világ.

Ez nem a tökéletes világ! Az tényleg odakint van. De a régi program átalakult, és már ez a világ is magasabb szinten működik. Nem lett egycsapásra eszményi, nem lett minden szereplője szent és tökéletes, mert a program erre a drasztikus módosításra nem volt képes. Csak befejeződni tudott volna. Ehelyett viszont tovább működik, folyamatosan alakul, változik, és mostantól olyan lesz, amilyenné ti teszitek.

Na jó, pontosabban fogalmazva olyan, amilyenné MI tesszük, mert persze én is itt leszek. Zea mellett végre.

Ez az egész folyamat az elmúlt pár évtizedben zajlott le. Az emberiség hatalmas ugrást tett meg. És még csak észre sem vettétek, hogy ez itt már az Új Világ.

Persze, nem csoda. Hiszen ti az eredeti felébredésre voltatok beprogramozva. Arra a kinti világra, ahol mindenki aranyos, kedves, jószándékú, ahol nincsenek rossz dolgok, nincs halál, és ahol tökéletes boldogság van.

Hát, ha nem is pontosan ilyen, de innen nézve nagyjából megfelel ezeknek a kritériumoknak az a kinti, valódi világ.

És a jó hír, hogy most, amikor már te is Uralkodó vagy, ha akarsz, kiléphetsz innen oda, az eredeti világba, ahonnan egykor azért jöttél, hogy részt vegyél ebben a jó kis játékban.

Már kiléphetsz.

Eredetileg persze bármikor kiléphettél, korábban is. Csakhogy 1962-ben, amikor a program leállt, a kapuk is bezáródtak. Az itteniek csapdába estek. Az ajtók csak befelé nyíltak. Bejönni lehetett, de kilépni többé már nem.

Érthető már, hogy mitől duzzadt fel ekkorára a bolygótok népessége?

Olyan lett ez a hely, mint egy örvény. Mindent magába szívott, de semmit se engedett ki. Hát, majdnem összeomlott a saját túlsúlyától, maga alá temetve mindenkit, aki benne volt.

Na, ekkor jöttem én.

És megoldottuk, hogy újra nyithatóak legyenek a kapuk.

Mégpedig úgy, hogy ezt a benti játékvilágot hozzáigazítottuk a külsőhöz. Tehát mostantól EZ is valódi. Már NEM JÁTÉK.

Ez is egy valóság. Az egyik alternatív valóság a sok közül. Nem egy laza játékvilág, ahol el lehet szórakozni, aztán lekapcsolni a villanyt, becsukni az ajtót és hazamenni. Ez már egyenrangúan valós világ.

Már nem kell hazamennetek.

Itt is itthon vagytok.

De ha akartok, már szabadon átléphettek bármelyik másik, valós világba. És szabad létezőként átléphettek bármelyik másik játékvilágba is.

Sok van belőlük, én mondom nektek. Én tényleg jó párat kipróbáltam. És ez volt az, ami a legérdekesebb volt. Éppen azért, mert nem tökéletes, nem csupa jó karakter van benne. Lehet szenvedni, küzdeni, kudarcot vallani, áldozattá válni. Nem mintha mindegyik tetszene nekem, de a lehetőség benne van. Akár egy hatalmas Vidámparkban. Kipróbálhatod az óriáskereket, a szellemkastélyt, a hullámvasutat, ha akarod. De nem kötelező menni vele, ha nem akarsz.

Ezt az írást sem kell tovább olvasnod, ha nem akarod. Ahogy az életedet is bármikor befejezheted, ha úgy döntesz. Rajtad múlik, szabad vagy. Tőled függ, hogy milyen élménnyel, milyen tapasztalatokkal akarsz innen elmenni, vagy miket akarsz még itt megélni.

Ha maradsz, akkor tudnod kell, hogy ez nem egy tökéletes világ. Nem egy szent világ. De nagyon érdekes hely, jó kalandokkal. És már ez is valóság. Valódi életet élhetsz benne, amit most már csak te teremtesz meg, nem a program írja helyetted.

A FöldSzívDobbanás sem egy szent eszme. Csupán egy működési program. Az Új Világ programja. Ennek a bolygónak a ritmusa a te szívverésed üteméből áll össze, meg a szomszédodéból, benne van a főnököd, a barátod, meg az az arabok, az indiaiak, Amerika és Ázsia minden népe, az összes egyetemi tanár és összes bűnöző, az apácák és prostik szívverése is. Mindenkié, aki itt él ezen a Földön.

Hát, ne csodálkozz, ha ez a végeredmény, amit magad körül látsz. Nem egy makulátlan bolygó, az biztos.

Ha most tovább olvasol, akkor emlékezz arra, hogy már a magad ura vagy. Azt gondolsz, azt teszel, és azt hiszel el, amit akarsz. Ebben az új világban már nincsenek megdönthetetlen tanok, nincsenek tévedhetetlen tanítók, se útmutató mesterek, se szentek. Már te magad vagy önmagad tanítója, mestere, és ha adhatok egy tanácsot, szent ne akarj lenni.

Én sem vagyok szent. Sose voltam az. De ennek a játékvilágnak én voltam az Uralkodója. Ott voltam a legelső teremtésnél, amikor a program megszületett. Akartam, hogy létrejöjjön, mert sokszereplős volt, összetett szabályokkal, rengeteg lehetőséggel. A legjobb játék volt, amivel valaha is találkoztam. De aztán előjöttek a hibái, kiderült, hogy túl sok a tizenkét Alapító, túl sok különböző népcsoportot zsúfoltunk bele. Egyes csapatok felrúgták az eredeti megállapodásokat, más csoportok gerillaakciói miatt csökkent a Sárkányok népének a befolyása, gyengült az uralkodói hatalmam. Más játékot ilyenek miatt már rég ott hagytam volna. De ebben itt volt Zea. Ezért újra és újra visszajöttem, és végül én is a szereplője lettem annak, hogy a rendszer életre kelhetett.

De most már ti is Uralkodók vagytok. A többi már rajtatok múlik.